Licskó Szabolcs atya karácsonyi köszöntése Montreálból

“A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár “ /Pilinszky János/

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Licskó Szabolcs atya

Licskó Szabolcs atya

Az Egyház arra irányítja figyelmünket karácsony mértéktelen ajándéközönében, hogy gondoljunk el: Ki ez a megszületett gyermek, s hogyan került közénk. Arra figyelmeztet, hogy ne csak a már annyiszor megszületett Jézust lássuk, hanem az első karácsony szemével lássunk, még ha messze is van az már tőlünk. Ezt a karácsonyi világrajövetelt nem lehet megszokni. Meg kell döbbenni azon, hogy ki ez a gyermek. Ez a gyermek az Isten Fia, a megtestesült Isten keresztény hitünk szerint.

“És az Ige testé lett és közöttünk lakott.”

 Szentáldozáskor magunkhoz vesszük azt a kis ostyadarabkát, aminek ugyanolyan az íze, mint a többinek. Pedig ha sokszor belegondolhatnánk, hogy micsoda valóság rejtezik abban a kicsiny ostyában…

 Ugyanígy az a betlehemi kicsiny gyermek sokkal több, mint aminek látszik: ő a magasságbeli Isten Fia, az évezredeken keresztül várt Messiás.

 Mi volt az, ami arra késztette Istent, hogy ezt tegye? Mi volt az, ami a megváltásnak ezt a módját választotta? Mert másképp is megválthatta volna a világot – hiszen Isten mindenható.

 Az egyetlen lehetséges magyarázat: a SZERETET.

 A keresztények öröm ünnepet ülnek, mert Jézus Krisztusban közénk szállt az örök Ige, aki képes arra, hogy megváltoztassa és átalakítsa szenvedő világunkat. Isten Igéje tartalommal tölti meg az üres emberi szavakat és képessé tesz arra bennünket, hogy meggyógyítsuk a világban a bűn okozta sebeket. Isten Igéjével gátat vethetünk a nyomornak és a világban tomboló hazugságnak. Általa új életet nyertünk.

“Kezdetben volt az Ige… és Isten volt az Ige… nélküle semmi sem lett, ami lett… Benne az élet volt… és az igazság… s az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1).

 Be kell fogadnunk Isten Igéjét. Karácsony legkomolyabb kihívása és felhívása ez. A sok összevisszaság és zűrzavar ellenére Jézus Krisztusban olyan ponthoz jutott a világ, amelyhez mindig és mindenütt hozzáigazíthatjuk életünket. Születése remény. Közöttünk az Isten. Találkozhatunk vele és ha befogadjuk őt, akkor “hatalmat” ad arra, hogy jobbá váljon a világ.

 Jézus Krisztus által Isten gyermekeivé leszünk. Az istengyermekség feladat. Isten Igéjét nem elég csak hallgatnunk, azt valóra is kell váltanunk. Hozzá kell igazítanunk életünket. Az Ige emberré lett és általa hatalmat adott, hogy valóban Isten gyermekeivé váljunk.

 Ellep bennünket a szavak áradata. A tv, az újság és a rádió ontja a szavakat. Elegünk van a sok szóból. Ezért olykor el kellene némulnunk és csendben le kellene borulnunk a betlehemi jászol előtt. Így talán jobban megértenénk Isten Igéjét. A csend, a nyugalom, az ima, és a vasárnap megszentelése által agyonhajszolt világunkban emberibbé válna életünk. Isten Igéje közelebb tud segíteni bennünket embertársainkhoz. Újra meg tudnánk bocsátani testvéreinknek és melléjük tudnánk állni nyomorúságuk idején, a magányosság és a kétség óráiban.

 Tetteinkkel kell tanúságot tennünk az emberré lett isteni Igéről. Így karácsonyi ünnepünk újra meggyőző hitvallássá válik.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Áldott, Békés Karácsonyt és Nagyon Boldog, Sikeres Új Esztendőt!                                

Licskó Szabolcs, plébános | 2014. december | Montréal

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*