Erdélyi látogatás – Korond, Parajd és Szováta (Második nap)

 A tegnapi utazónap végén elértük szállásunkat a gyergyószentmiklósi Kristóf Kulcsosházat. Mivel csak GPS kordinátákkal rendelkeztünk, így nem találtuk meg elsőre a házat, de egy rövid telefonálás után a házigazdák 10 percen belül értünk jöttek és együtt mentünk keresztül a mellékutcákon, amely ideiglenes szállásunkhoz vezetett. A ház 6 szobával, két fürdőszobával és egy amerikai konyhás nappalival csak a miénk volt, azaz mind a kilencen kényelmesen elfértünk benne.

100_4226b

korondi főutca

Természetesen a tegnapi nap után nem kellett sokat ringatni senkit, hogy álomba merüljünk és kipihenten folytassuk az utunkat reggel Korond felé. Korond éppen visszafelé van tőlünk, így ismét megmásztuk a szerpentinekkel teli Bucsin-tetőt, majd Parajdnál első állomásunk felé, Korond (Corund) irányába fordultunk. E falu  a környék egyik nevezetes iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja, ahol a főutcán számtalan kézműves és iparművészeti termékeket árusító pavilonok sorakoznak. Meglepő módon most nem volt az a tumultus mint nyolc évvel ezelőtt, sem a vásárlók tekintetében sem pedig a kéregető gyermekek vonatkozásában. Teljesen zavartalanul fedezhettük fel a pavilonok portékait, amelyek között szép számmal voltak hagyományos árucikkek, mint a fazekak, edények, üstök, kerámiák, de természetesen a most divatos kék és arany színű székelyzászlókból is szinte mindenhol lehetett vásárolni. Néhol feltűntek a Trianonra emlékeztető fekete “nagymagyarországos” pólók is.

  Néhány dolgot mi sem tudtunk otthagyni, és alkudozásba is kezdhettünk csak, hogy a  mai gyér forgalmat növeljük az árusoknál. Vásároltunk fazekakat, kis bárányt, és kalapot is. Többnyire forintban is elfogadták a fizetségünket, ami nagyon jól jött, mert így tartalékolhattunk a román fizetőeszközből arra, ahol csak RON-al lehet fizetni. Egy órás séta után indultunk is tovább Parajdra a sóbányához.

Parajd – Sóbánya

IMG_0177b

A végeláthatatlan hosszú lépcső

 Parajd csupán 10-12 kilométerre van Korondtól, így gyorsan a parajdi sóbánya bejáratánál találjuk magunkat. A belépő felnőtteknek 22 Lej és igen sűrűn, nagyjából 10-15 percenként viszi le a látogatókat egy Busz. Miután megvettük a jegyeket, már be is állt a jármű és pár perc múlva útnak indult lefelé a hegy gyomrába teli utasokkal. Az 1,25 Km hosszú utazás olyan érzést kelt, mintha valami idegen bolygón lennénk és a földalatti óvóhelyekre szállítanának bennünket. Aztán megérkezünk és leszállva a buszról már körülöttünk minden sóból van. A buszunkat egy teherautó követi, amely sót fog vinni a felszínre, mert közben itt élénken folyik a kitermelés, látogatók ide vagy oda.

IMG_0206b

Hatalmas a tér odalent

 A felszínen megvásárolt belépőinket itt kell érvényesíteni, enélkül nem is mehetünk tovább. Ez is megtörténik és kinyílik a szellőztetőajtó, amely végeláthatatlan lefelé vezető lépcsősort rejt. Ezen baktatunk le még lejjebb a mélybe, egészen 120 méterre a felszíntől. Miután leértünk óriási csarnok fogad földöntúli hangulattal. Amerre a szem ellát minden sóból van, a padlózat, a fal a mennyezet is. A padlózat olyan mintha márvány lenne, olyan sima és fényes a felülete. A falat van aki megnyalja, és lám tényleg sóból van itt minden. Azt mondják, hogy Európa sókészletét ez az egy bánya több száz évre fedezi. A méretekből ezt el is hisszük. A sóbánya látogatható része hatalmasat fejlődött az elmúlt nyolc év alatt is. Lett világítás, vezeték nélküli internet, televízió, játszóterek, foglalkoztató és kikapcsolódási terek, ökumenikus kápolna, kávézó, 3D moziterem és egy gyógynövényes szaküzlet. Mindezek segítik a látogatókat, hogy az itt eltöltött időt minél jobban ki tudják használni, miközben a sós levegő belélegzése jótékony hatással van az egészségre, főképpen az asztmásoknak kiváló terápia. Az éves átlaghőmérséklet a bányakamrában 16 Celsius fok. A látogatási szintről kifelé jövet a „60-as Szinten” találják meg a „József-bánya” Kilátót. Szintén ezen a szinten lehetőség van egy borkóstolásra, majd egy változatos menüből választva a bányavendéglőben meglehet ebédelni. Ez utóbbit ki is használjuk, mert már ebédidő el is múlt, de legfőképpen azért,  megéheztünk az itt eltöltött 2-3 óra alatt. Az én választott menüm Ciorba leves és székelykáposzta pörkölttel, illetve desszertnek somlói galuska, amellyel elégedett is vagyok és az éhségemet maradéktalanul csillapította. Ezután a felfelé menő buszra többet kellett várnunk mint lefelé jövet, de kibírtuk. Irány a felszín.

 Szováta – Medve-tó

IMG_0236b

A Medve-tó és a strand építményei

 A bányalátogatás után a sóvidék újabb nevezetességét tekintjük meg a szomszédos Szovátán, amely azonban közelsége ellenére már a másik megyében, név szerint Maros megyében (Județul Mureș) található. Szováta egy közkedvelt fürdőhely, amelynek leghíresebb nevezetessége a Medve-tó (Lacul Ursu). Nevét alakjáról kapta, mivel felülről egy kiterített mackóra emlékeztet. De ez a tó igazán különleges, amely Európában egyedülálló és a világon pedig a legnagyobb heliotermikus tava. Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik 2 m mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-ot is mértek. Hőmérséklete a beömlő édesvíz és a fürdőzők miatt csökkent. A tó vizét a múlt század óta használják a meddőség gyógyítására, de ajánlják különböző reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére is.

 A tavat magas kerítés védi körbe. Ezt is felújították a legutóbbi látogatásom óta, akárcsak a környék turista útjait is. Mivel még nincs fürdőszezon így a strand zárva van, ezért a tó körbesétálását választjuk és gyönyörködünk a környék csodaszép látványában. A közelben lévő jóval kisebb Mogyorósi-tavat (Lacul Alunis) és a Vörös-tavat (Lacu Rosu)  is körbesétáljuk. Ez utóbbi végében található egy hatalmas szikla, amely -talán nem meglepő-, de színtiszta sóból van. Egyből kedvet is kapunk a megmászására.  Ezután folytatjuk utunkat a Mede-tó körül, majd a fürdő főbejáratánál lángossal és fagyival tömítjük bendőnket. Levezetésképpen megnézzük a múltszázad előtti Villa sort is az impozáns és pazarul felújított házakkal.

 A mai nap is igen tartalmasra sikeredett és összesen 150 km körül autóztunk Gyergyószentmiklósról Korondra, majd onnan Parajdra és Szovátára, aztán vissza Gyergyóba. Szentmikóson számunkra új supermarketek nyíltak. A Penny market mellett a KaufLand nevűbe is betérünk és bevásárolunk ami szűkséges, majd ezután már tényleg lepihenünk tágas kulcsosházunkban. Másnap indulás a várva várt Gyilkos-tóhoz, Békás szoroshoz és terveink szerint a békási víztározót érintve szeretnénk eljutni Borszékra, onnan Maroshévízre, majd körbe vissza Gyergyószentmiklósra. Elsőre elég soknak tűnik, így lehetséges, hogy ezt lerövidítjük és pár helyszínt kihagyunk a túratervből. Holnap meglátjuk.

Remzső László – Kanada Világa

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*