Erdélyi látogatás – Gyilkos-tó, Békás-szoros (Harmadik nap)

 Az Erdélyben tett látogatásunk napjait előzetesen úgy alakítottuk ki, hogy egy könnyebb nap után egy nehezebb, pontosabban hosszú és jóleső fáradtsággal teli nap kövesse. Így a tegnapi lazább napot most egy kőkemény követi. 

A pihentető éjszaka után hűvös reggel fogadott a gyergyószentmiklósi szállásunkon. A hőmérséklet reggel nyolc óra körül éppen 8 fokot mutatott, de aztán azért a nap melegítő ereje feljebb vitte a hőmérő higanyszálát is egészen kellemes túrázó időre. Mindenesetre még így is elfért rajtunk egy pulóver, vagy éppenséggel egy könnyebb kabát.

Fenyőfa törzse és csónakunk lapátja

Gyilkos-tó fenyővel, lapáttal | Fotó: Remzső László

A reggelink után utunkat a közeli -kb. 27 km távra lévő- Gyilkos-tó felé vettük, amely út azonban szerpentinekkel van teletűzdelve, így nagyjából egy órába telt elérnünk mai első célpontunkig. Ez a szakasz is fel lett újítva és szépen járható volt. A legmagasabb szerpentinek pihenő sávjában egyszer azért megálltunk és visszatekintve bámultuk a hegyekkel teletűzdelt táj szépségét. Ekkor pont alattunk a meredek hegyoldalon kolompolás hangja törte meg a csendet és pár tehén tűnt fel, aztán a pásztoraik is hirtelen előkerültek. Néhány állat a főútra tért, ahol kissé a forgalmat is zavarták, de úgy tűnt, hogy ez itt természetes. A pásztorok azért igyekeztek leterelni az útról állataikat. Rövid fotózás után aztán tovább indultunk és hamarosan elértük a Gyilkos-tavat.

A parkoló természetesen fizetős és két órára kértünk helyet, cserébe tőlünk 5 lejt kértek autónként. Nem voltak túl sokan, a tavon is 2 csónak volt kibérelve így mi is ezzel kezdtük, mert a Gyilkos-tavon muszáj a csónakázás, ha már erre jár az ember. Két felnőtt és egy gyermek 25 lejért csónakázhatott fél órát, és mi pont ebben a felállásban ragadtunk lapátot és öltöztünk mentőmellénybe. Azonban a fél órát sem tudtuk kitölteni, mert elkezdett esni az eső így hajókázásunk 20 percesre sikeredett, de a fenyőfa csonkok és a táj szépsége mindenért kárpótolt és így is maradandó élményt nyújtott. Ezt követően néhány finom kürtőskalács vásárlása következett majd pedig a tóparton sétáltunk tovább. Most előre kitervelten nem gyalogoltunk végig a tó körül, de mindenkinek ajánlom ha több idővel rendelkeznek. Ezzel a sétával gyakorlatilag ki is töltöttük a kétórás parkoló díjat, de még itt vásároltunk helyi ajándéktárgyas bódénál vadászkéseket, 40 lejes kezdőárat lealkudva 30 lejre majd pedig ezt is űberelve 2000 forintért sikerült Columbia márkájú késeket vásárolni. Fájó szívvel hagytuk itt ezt a különleges tavat, majd pedig tovább haladtunk a közeli Békás-szoros felé.

Gyilkos-tó kialakulása  

A Gyilkos-tóból még ma is kiállnak a völgy elöntött fenyőcsonkjai. Neve a felette emelkedő Gyilkos-hegy nevéből való, amely talán egy egykori gyilkosságra utal, de utalhat a hegyre vezető ösvények veszélyes voltára is. Román neve Lacu Roșu (jelentése Vörös-tó, Vereskő-tó) onnan ered, hogy a Vereskő-patak vasokkeres hordaléka sokszor rozsdavörösre színezi a tó vízét. A tó 1837-ben hegycsuszamlással keletkezett, amikor a sziklaomlás elzárta a Békás- és a Vereskő-patak útját. A tó 983 m magasan fekszik, legnagyobb mélysége 11 m. A tó a Kárpátok egyik legfestőibb tava, melyet 1000 m feletti sziklacsúcsok öveznek.

Békás-szoros

Árusokkal teli Békás-szoros

Árusokkal teli Békás-szoros | Fotó: Remzső László

Néhány kilométerrel arrébb található a Békás-szoros ahová az eddigieknél is vadabb szerpentinek, sziklák, alagutak vezetnek. Ahogy elhagyjuk a Gyilkos-tó környékét egyre több sziklás képződmény látványa tárult elénk, míg végül találtunk egy parkolásra alkalmas félreállót. Innen gyalogoltunk felfelé és vissza a hatalmas sziklák szintjére a zubogó patak mentén.

A Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgye, hossza cca. 5 km. Részei a Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka. A közel függőleges mészkősziklák az út szintjétől mérve 200-300 m magasságúak. A völgyet az Oltárkő uralja. A bazársoron természetesen a korondi székelyek árulják portékáikat. A Békás-szorost közrefogó hegycsúcsok: Kis-Cohárd (1344 m), Csíki-bükk (1264 m), Oltár-kő (1154 m), Mária-kő (1125 m). Az Oltár-kő nyugati lábánál a Lapos-kanyonon keresztülfolyva a Lapos-patak ömlik a Békás-patakba. A szurdok alsó részén, a Kis-Békás-patak mentén található a Kis-Békás-szoros.

A monumentális sziklák látványa és az ottani hangulat egyszerűen fantasztikus. Itt szintén elkapott minket egy zápor és olyan érdekes dolog is megesett, hogy a 155 méter hosszú alagút egyik végén szakadt az eső, míg az alagút túloldalán kijőve a zápornak nyoma sem volt és száraz aszfalt fogadott.

Békási-víztározó

A 127 méter magas gát | Fotó: Remzső László

A 127 méter magas gát | Fotó: Remzső László

Mivel az időnk fogytán volt és valóban elfáradtunk így módosítani kellett az előzőleg megálmodott körútvonalunkat. A tervek szerint a Békás-szorost követően ellátogatunk a békási víztározóig és a hatalmas gátig, majd a víztározó partját követve közel 50 kilométeres úttal értük volna el a tározó túloldalát. Innen pedig Borszék, Maroshévíz, Ditró, Szárhegy és Gyergyószentmiklós útvonalon tértünk volna haza. Ebből annyi valósult meg, hogy eljutottunk a békási víztározó gátjáig és itt belekóstolhattunk az echte román falvak és területek látványába is. A víztározóig vezető út hosszú és monoton volt, de végül csak elértük a gátat, amelyen most nem eresztettek le vizet, így nem is nyújtotta azt az élményt, de a monumentalitása így is magával ragadott.

 A gátra szerpentines út vezet fel és annak túloldalán sikerült is parkolót találnunk. Szinte csak mi lézengtünk most itt, nem voltak turisták egyáltalán. Aztán a gát tetején gyalogolva szomorúan vettük észre azt a táblát amely arra figyelmeztet, hogy nem lehet fotózni az objektumot. Azért titkon pár képet sikerült készíteni, illetve a nyolc évvel ezelőtti kirándulás alkalmával rengeteg fotót lőttünk, úgyhogy azért nem voltunk olyan szomorúak.

  A tervezett mai körtúránk itt véget ért és innen ugyan azon az úton visszafordultunk Gyergyószentmiklós irányába a Békás-szoros és a Gyilkos-tó vidékét érintve. Egyébként a gát két végén valóban figyelnek, mégpedig távcsővel, hogy senki ne fényképezzen. A vállunkon egy-egy jó nagy objektíves Canon fényképezőgéppel ezt akkor most megúsztuk.

 

 

3 hozzászólás

  1. Szilvia Nagy

    Gyönyörű helyek! 😉 Még egyszer tuti én is el fogok menni…….;)

  2. 🙂 Úgy legyen, de ide még én is el fogok menni párszor. Nem lehet megunni! 😉

  3. Szilvia Nagy

    Azt elhiszem 😉

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*